A szarkavarás tudománya
Még gyerekkoromban történt, úgy a 80-as évek végén, mikor is dédnagymamám pécselyi birtokán sokat nyaralgattunk öcsémmel. Volt ott minden, mi egy vidéki kúria része kell, hogy legyen; hatalmas csirke és kakas állomány, egy szép régi rusztikus kút, egy mégszebb virágos kert, nem messze pedig egy szőlőültetvény is a Zádor hegyen. Valamint az elmaradhatatlan pottyantós wc, benne telis tele mindennel, amivel szokott az lenni ugye. Az volt a kedvencem. Áhítattal figyeltem, mivel nálunk odahaza nem volt ilyen. Sokszor lenéztem a lukon át, és láttam, hogy hatalmas mennyiségben van leláthatatlan mélységben az ürülék, lével. Nos, én már akkor is kreatív gyerek voltam, ki is találtam, és rávettem öcsémet is egyik nap, hogy dédnagymamám vadonat új seprüivel kavargassuk meg egyszer a szart benne. Meg is kavartuk szépen, ledugva az új seprűket körkörösen. Majd egészen elmerültek benne. Szépen néztek ki aztán szegény seprűk, főleg, hogy minden csupa szar lett körülötte. Aztán irdatlan lecseszést is kaptunk ezért, bár ez a történet (főleg nagybátyám és nagynéném körébe) azóta egy visszatérő röhögőgörccsel ellátott családi gyerekcsíny anekdota.
Nos ez volt életem első igazi szarkavarása, melyet saját magam ötlöttem ki. Persze tudtam is én akkor, hogy a szó pejoratív értelmében bizony bizony másfajta szarkavarások is léteznek, nem csak a fonetikus értelmű.
Manapság szeretnek szart kavarni az emberek, gyakorlatilag lételem, kortól függetlenül. Teszik ezt önnön érdekükben, vagy más ellehetetlenítése végett. Az indíték meg akár lehet unalom, akár egy cél, akár bosszú, akár haszonszerzés, akár pedig csak önmaguk fitogtatása, vagy figyelem felkeltés. Gusztus is kell persze hozzá, pontosabban egyfajta érzéketlenség, a szarkavarás mértékétől függően akkora amekkora. Közös hasonlóság mindegyikben, hogy az ember szemébe sosem mondják véleményüket, az ember általában mástól tudja vissza (ha vissza tudja), mi folyik a háta mögött. Fontos közös szabály továbbá, hogy a szarkavaró maga, sosem ismeri be, hogy szart kavart. Ó, az nem ő volt. Az más volt. Különben is, meg sem történt ilyesmi.
No de. Hogyan keverjünk szart? Megosztom tapasztalataim, nem mintha magam ilyen féle lennék, de részesültem magam és más körül már ilyenben én is, aztán az ember minek tartsa ezt magában akkor már. Jöjjék hát a szarkavarások főbb típusai, főbb művelő fajtái:
1: A mást bemószeroló. Ez a típus rendszerint nem egy közkedvelt ember, aki azzal próbál jobb pozíciókhoz jutni munkahelyén / baráti társaságában, hogy spicli módra kedveltebb társairól mindenféle bizalmas információkat továbbít nagy nyilvánosságnak, lehetőleg olyasmiket, melyek rombolják az illető tekintélyét. Persze "véletlennek" álcázva mindezt, mintha csak kicsúszott volna a száján. Így kell szart kavarni alattomos módon, lehetőleg hitelesen előadva mindezt, eredményeként azonban csak azokat tud más ellen uszítani, kikben oly kevés lojalitás van, és kb eddig is semleges pártiak voltak az illetők, nem fix véleménnyel.
2: A hazudozós mást bemószerló: Ez a 1.2-es változata az előbbinek. Ugyanez a szisztéma, csak az illető az előre jutása érdekében hazugságokat, valótlanságokat terjeszt a konkurens vetély társáról. Ez galádabb az előbbinél, és már fantázia is igényeltetik hozzá, hogy kellően kitaláljon egy hamis képet, hazúgságokat, meg nem történt sztorikat az illetőről. Fontos az előadás módja is, bár ezek a szarkavarók gyakorta el is hiszik maguknak mindazt amit kitaláltak vetélytársukról, így rendre hitelesen adják elő azt. Lehet akár ez sarkítástól kezdve egészen egy meg nem történt kép kialakítása, és nagy nyilvánosság előtt elterjesztése. Kedvelt módszere amúgy politikusoktól kezdve csökevény gimnazistákig. Párkapcsolatok végetérésekkor is jellemző szokott lenni egy-egy fél részéről, kik nem fogják fel, hogy vége van a dolognak. Itt az érdek már nem csak az pozicionáris előre jutás, hanem egyértelmű rossz szándék is.
3: Bosszúból kavaró: A bosszúból szart kavaróknak kb viszont semmi konkrét céljuk nincs ellenfeleikkel, egyszerűen csak az ellehetetlenítés. Itt minden módszer "megengedett" ebben a játszmában, a hazúgságoktól kezdve, akár fiktív beszélgetések kitalálása, egymás jelszavának feltörése, és nagy mértékben való ellenhangolás. A bosszúból szart kavaróak általában egy végtelenül magányos, és túlragáltan megsértett gyenge szar emberek, akik ebben élik ki magukat, illetve ezzel kompenzálják lelki ürességük. Tragédiájuk csak az, hogy általában ideig óráig működik csak hazúgság gépezetük, aztán hamar a porba hulllanak.
4: A figyelemfelkeltő szarkavarók. Ez már annál érdekesebb kaszt. Gyakorta senki sem figyel rájuk, a társaság / munkahely legjelentéktelenebbjei, akiket még az ellenőr sem vesz észre a buszon körülbelül. Ennek okán, mivel nem tudnak kitünni társaik közül, kitalálnak történeteket bizonyos emberekről, hogy valami érdekeset mondjanak. Érdekesnek próbálnak tűnni - és még csak nem is biztos, hogy okvetlen van benük rossz szándék. Csupán magukra szeretnék felhívni a figyelmet. (Jó példa rá, mikor baszott undorító kövér 13 éves lányok elterjesztik azt, hogy ők velem dugtak, és itt aludtak nálam, stb...) Nincs rossz szándék benne ugyan, mégis azért égő nekem kimagyarázni olykor, mikor ilyesmiket hallok vissza.)
5: Haszonszerző szarkavarás. Ez inkább üzleti körökben elterjedt szarkavarás már. Célja egyértelmű pénz szerzés. Gyakorlatilag ezen alapszik a tőzsde is, az állandó szarkavaráson például. Információk cserélnek birtokot, hol hol blöffölve. Póker játszma ez. Lényegében ezt a féle szarkavarást le lehet egészen vinni kisiskolások szintéig, akik mondjuk egy szendviccsel üzletelnek épp a pad alatt. Itt a termékre, árura vonatkozóan kell "szart kavarni", vagyis elhitetni dolgokat: pl, hogy az jobb mint amilyen valójában (ergo többet is ér), vagy ha épp úgy adódik hogy bizniszt fúrjunk, akkor szarabb mint valójában (tehát olcsóbb, nem ér meg annyit). Itt személyes indíttatás nagyon nincs, csak a haszon, ez fontos. Akár zeneiparba is átvihető az egész, mikor együttesek rivalizálnak egymással a sikeréért, és a vége az lesz, hogy le-szarozzák a másikat ok nélkül nyilvánosan, vagy épp a rajongókért megharcolva terjesztgetnek a másikról mindenféle fúrkálást.
Nos, bár a szarkavarást a BTK nem bünteti (az valószínűleg világi társadalmi katasztrófába is torkollana, minden házat átalakíthatnának rácsos ablakú börtönné), azért nem szép dolog. Persze a mai hierarchikusan kialakított világrendben szinte lehetetlen megállni ezt, előrejutásunk érdekében, hogy azon a bizonyos ranglétrán sikamlósabban tudjunk felmászni, kevesebb erőlködés nélkül. Sokan ezért kavarnak szart.
A szarkavarás alapja ugyanis rendre egoizmus, mely önnön érdekeinket diktálja, anyagiaktól az egzisztenciális megbecsülésen át, gátlástalanul akármeddig, gátak nélkül. Kismértékű kavarások és nagyok közt sem túl nagy és áthidalhatatlan a különbség - a cél mindig ugyanaz: gerinctelen módon saját érdekeink előtérbe helyezése, gyorsított módszerrel. Mert könnyebb a rossz indulatúskodás, és a tiltott úton haladva érdek szerzés, mint az egyenes és kemény munkával ellátott.
Azért eme szokás űzőinek falra hányt borsó általában mindez, szóval inkább legyen inkább tanúlság ez azoknak, akik még nem estek e szokás kedvelői közé, vagy legalább is kezdeti stádiumában vannak még épp. Ha az ember még a kezdetekkor képes saját hibáival szembenézni, gátat szabhat annak elharapódzása ellenében.
És így pediglen nem válik belőle madárkedvelő. (Szarka-varró)
Utolsó kommentek